Hálaadás

Meztelen lábammal simogatom a rögös anyaföldet...karommal ölelem Isten teremtett világát,szememmel csókolom az életet...fűt bogarat,állatot és embert.Törékeny lelkemmel kapaszkodom Isten felém nyújtott szeretetében és kitör belőlem a dal,hogy hálát adjon Neki,e napért és a többiért,mikor érezhettem talpam alatt  a földet,láthattam a minden napi csodát,hallhattam szólítását.Hálát adok ,hogy érezhettem meleg szeretetet,perzselő,fájdalmasan gyönyörű szerelmet,hogy szívem alatt életet hordozhattam,hogy felismerhettem a gyermek szemekben az Ő tiszta tekintetét ,hogy engedett úgy nézni,hogy lássak is,úgy beszélni,hogy mondjak is ,úgy engedte lelkemet dalolni,hogy örömet csaltam elcsüggedt lelkekbe...hogy csendet lelhetek és csendet adhatok.Köszönöm.