Sötét felhőktől nehezedett meg a szeptemberi ég végtelen kékje...A dombokon sárguló leveleiket siratják a tölgyek,ágaikkal kapkodva az őszi szélben.Ijedt cinegék keresnek menedéket a pirosló bokrokban .Esik...Az ősz uralmába veszi az erdőt,szél kezével tépássza kincseit,esővel öntözi a megsárgult avart...állatait szállásukra terelgeti....Valahol egy szerelmes szarvas bőgi nász dalát a süvítő szélbe.Álmosan kopog a végtelen eső ,tisztára mossa poros útjaink..és a lelkünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése