Szeptember

.. A hegyek ormain,még meg meg áll ,és bánatosan visszanéz a menekülő nyár...kergeti őt gazdag  nővére,megérett kincseit gyűjtve kosarába..Elviszi magával a madárdalt,az erdő illatát a rét és a kert virágait,lelkünkből a gyermekes ,felszabadult örömöt...Még soha nem sajnáltam ennyire,hogy elmúlik a nyár,pedig lelkem az őszben is szeret megfürödni,de féltem az elrepülő vándorok szárnyán szálló időmet.Lelkembe lopózott a gyönyörű színekbe pompázó régi emlékeket hordozó Szeptember,hogy vigasztaljon...mert  valahol,lelkem egyik illatos polcán, őrzöm magamban a nyár nap színű meleg emlékét.