...és vannak napok,amikor Isten megérint ...tenyerével simítja lelkünk ráncait,elfáradt homlokunkra leheli szeretetének csókját...és olyankor megfoghatatlan boldogság járja át lényünket,engedjük,hogy összeérjen lelkünk és öröm ünnep van...fehéren villannak meg körülöttünk az angyalok és meglátjuk őket egy egy gyermek csodálkozó szemében...és akkor is úgy kelt fel a nap,mint máskor,lehet,hogy nem is ragyog,de Isten simogató tenyerén meleg van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése