Ismét a porból kiáltottam hozzád Uram...ésTe meghallgattad kétségbeesett fohászom...és felemeltél...magadhoz ölelted lelkemet,lefújtad róla a pórt. És megtelt szívem ezüstös csillogással,szépséggel és nyugalommal mint tövis bokorból kiszabadult madárka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése