Szállnék,csak szállnék,test nélkül,könnyen,mint tiszta harmatja az égnek míg fel nem csókolna a felkelő Nap sugara...hűs forrásként zúdulnék a völgybe,szomját oltva minden arra tévedőnek...és lennék...csak lennék.Szeretet lennék az árva lelkében,csók lennék a szerelmes ajkán, fájdalom a gyászoló szívében,ima a könyörgőnek,simogatás a haldokló pilláján....hajnali köd az őszi mezőkön,csillagpór az augusztusi éjszakában ...de testbe zártad lelkemet Uram...maradjon kicsit még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése