Lassan,észrevétlenül lopta be magát az ősz a szívembe,mint egy régen elmúlott szerelem emléke...és most itt van,teljes pompájában, szomorkás hangulatával, színeivel és illataival...suhogó csendjével. Megtelik vele a lelkem, gyönyörködnek szemeim és fürdik arcom a tiszta ég kékjében, a simogató szelíd napsütésben...Holdfényes éjszakákon,suhogó levél esőben, szerelmes szarvasok nász dala szakítja meg az egyhangú csendet...valahol, madár riad meg az ágak között...béke szállt az erdőre,andalító,alomba ringató béke...a szél altatódalt dúdol a Földnek...és elfáradt lelkünknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése