Miért horzsoljuk egymás arcát simogatás helyett...miért marjuk szavakkal egymás lelkét,biztató szó helyett...miért nem tudunk úgy nézni egymásra,mint ahogy Isten szeme néz ránk egy egy ártatlan gyermek szemével...Hol,életünk melyik döccenőjén hull le rólunk az Isteni szeretet amivel mindnyájan érkeztünk,hol öltünk magunkra álarcot hogy szebbnek jobbnak látszódjon elnyűtt lelkünk ...kinek játszuk ezt a kötéltáncos színjátékot ,mindig attól félve,hogy leesik rólunk az álarc,vagy a vékony zsinegről lecsúszik törékeny lényünk...Mert,,Befonnak egyszer téged is ,valami pompás koszorúba,,...de addig ...Isten mosolyogva nézi,tehetetlen színjátékunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése